Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek

A világ ábrázolása, pontos leírása mindig is foglalkoztatatta az embereket és már a korai civilizációkban is rengeteg törekvés volt arra vonatkozólag, hogy meghatározzák helyüket, helyzetüket, vagy helyeket dokumentáljanak, akár írásos, akár rajzolt formában, hiszen így később visszataláltak helyekre és ezáltal tájékozódásuk jobbá vált.

Manapság már nem okoz akkora problémát a tájékozódás, hiszen a GPS és az okos telefonok segítségével könnyedén odatalálhatunk bárhová. Ma a kérdés már csak az, hogy meg van-e a megfelelő eszközünk, az anyagi hátterünk, hogy ezeket a technológiákat beszerezzük. Valamint ha beszereztük, akkor képesek vagyunk-e mások magunk károsítása nélkül okosan használni őket.

Tehát térbeli adatok mennyiségi és minőségi meghatározása jelentősen jobb lett az új technológiáknak köszönhetően. A sima rajzolt térképek használata lassan a múlté válik a fejlett társadalmakban, hiszen azt azért megállapíthatjuk, hogy egyes kultúráknak, gondolok itt sok afrikai törzsre, akik még az írást sem „találták fel.”

A digitális és térbeli adatkészletek megjelenésének hatására a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés súlypontja eltolódott az adatnyerésről az adatok széleskörű hasznosításának irányába.

Eredetileg a légballonok megjelenésével kezdték el megfigyelni a Földet felülnézetből, és így alkottak egyre jobb és jobb térképeket, de az igazi áttörést a műholdak jelentették. Azonban a műholdak nemcsak a Földről hivatottak térképet készíteni, hanem magáról a világegyetemről is.

A műholdak amúgy azért nem esnek le, mert a kör kerületének érintőirányos sebességük akkora, hogy amennyit zuhannak, annyit mennek oldalirányba így írnak le egy kört. A Föld körüli kerületi sebességük ellensúlyozza, a gravitációs hatást a sebesség meg azért nem csökken, mert olyan magasságon már nagyon ritka a légkör és nagyon kicsi, gyakorlatilag nincs közegellenállás.

A Huble a tudományos szempontból az egyik legfontosabb műhold (de mindenképpen a legismertebb). A Huble gyakorlatilag egy távcső, amit azért állítottak földkörüli pályára, hogy a légkör zavaró hatásait kiszűrjék és így a korábbinál sokkal nagyobb felbontású képeket is lehessen készíteni a világegyetemről. Tehát megállapíthatjuk, hogy nemcsak a Föld megfigyelése és arról való térkép készítése emelhető ki, hanem a világűr és annak felépítése. A Hublel egyébként „mindent” próbálnak megfigyelni, ami a világegyetemben van, a galaxist, szupernovákat és feketelyukat.

A feketelyukat, tulajdonképpen nem látják, hanem csak következtetni tudnak arra, hogy arra lehetnek, mivel nagy gravitációs terébe kerülő anyag spirális pályán belehull a feketelyukba és eközben nagy sebességre gyorsul, valamint óriási hőmérsékletre melegszik, ez a forró gázanyag nagy energiájú sugárzást, gammasugárzást bocsát ki, amit viszont meg lehet figyelni. Tudományos szempontból más nagy jelentőségű műholdak is vannak, mint a Solan, ami a napot figyeli sztereófelvételből.

A fizika és a kozmológia szempontjából talán legfontosabb műhold az volt, amivel a kozmikus háttérsugárzást mérték meg és amely méréses bizonyítékul szolgált a „Nagy Bumm” elmélet alátámasztására.

Visszatérve a Föld megfigyelésére, nagyon fejlettek a megfigyelési technikáink, melyek segítségével, nemcsak földrajzi szempontból, de hadászati, kémkedési tevékenységek szempontjából is, képesek vagyunk megfigyelni azt, mint hogy hol van a másiknak a rakétája és így tovább…

Óriási port kavart, amikor a Google nyilvánosságra hozta a földről készített felvételeket és a „privacy”-t figyelmen kívül hagyva, arcokat, rendszámtáblákat publikált. Azóta ezek le vannak titkosítva.

A térképészeti, térinformatikai adatok stratégiai jellege miatt szinte minden kultúrában megjelenik a dilemma a térbeli adatok nyilvánosságainak nemzetbiztonsági érdekből történő korlátozása és az egyének térbeli adataikkal való információs önrendelkezésének korlátja között. Az, hogy tulajdonképpen kinek van joga megtudni az én térbeli pozíciómat, az egy aktuális és egyben nagyon nehéz kérdés. Hiszen ugye hiába ennek a nagyon fejlett technológiáknak a bűnüldözésben még nem látjuk akkora előnyüket, legalábbis az általános biztonságtechnikai felhasználások és a bűnözők elkapása kapcsán. A bűnözés hajlandósága nem csökkent a térbeli megfigyelő rendszerek hatására. Egyébként érdekes megnézni akár az MTV 1-en a „Kékfény” egyik műsorát, ahol a bank automatánál felvett rablót egy percig sem érdekli, hogy veszi a kamera. Egyáltalán a nyomra vezetést, vajon mennyiben segíti, hogy van egy fényképünk róla? Nyilvánvalóan segíti, de inkább az lehet a baj, hogy nem nézi meg mindenki ezeket a fantomképeket, képeket és nem működik együtt a rendőrséggel, hogy segítse elkapni a bűnözőt. Hadászati céloknál, már lehet, hogy jelentősebb a technológia hatékonysága, de ezt az átlagos ember sajnos nem tudhatja meg. Tehát mondhatjuk azt, hogy például, hogy az államnak jogában áll tudnia, hogy merre vagyunk, mert azzal saját magunk is előnyt kovácsolhatunk.

A téri tájékozódás –tér, idő, hely

Mindenképpen fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az új térmeghatározó eszközökkel mennyi személyes előnyt tudhatunk magunkénak. Nagyon sok helyhez kötött tevékenységünk megszűnt.  Szinte akármelyik ember számára elérhetőek ezek az eszközök, hiszen elkezdődött tömeges és olcsó gyártásuk.

A tér leküzdése mellett, azonban megjelent egy új probléma is, a nagy mennyiségű adatokból kiszűrni azt, amelyik számunkra fontos, hiszen jóval több információ áll rendelkezésünkre, mint amennyit kezelni tudnánk.

Az újonnan elterjedt helymeghatározási technikák (GPS, GSM, WIFI), lehetőséget biztosítanak akár egy egész csoport útvonalának megtervezésére, vagy tevékenységük rendszeres regisztrálására.

A kérdés inkább az, hogy vajon jól használjuk-e fel ezeket, az eszközöket, hiszen az információs technológia jóval fejlettebb, mint a kultúránk. Ennek következtében elég gyakori az olyan önkéntesen végbemenő térmegosztás, ami veszélybe sodorhatja az egyéneket, hiszen olyan embereknek is információt szolgáltathatunk, akik ezzel visszaélhetnek, vagy olyan információ tudatába jutunk, amik nem igazak, félrevezetőek és személyes sérelmek is érhetnek emiatt bennünket. Sokszor az a probléma, hogy az emberek nagy része nem rendelkezik kritikai érzékkel és hamis információk tudatában olyat tesz, ami miatt károsodás éri.

A képeket szolgáltató cégek folyamatosan megsértik az állampolgárokat, hiszen nem kívánt fotókat publikálnak, így személyes teret sértve. Vagy a kép manipulálásával megváltoztatják a valós tartalmakat, amiből szintén az egyének lelik kárukat, ilyen lehet a hiányos képrestaurálást is.

Arra a kérdésre, hogy mennyi előnyünk és hátrányunk származnak, ezekből az eszközökből sajnos nem tudjuk megválaszolni, de talán jobban odafigyelve, saját adataink óvatosabb és tudatosabb kezelése segíthet nekünk, mint egyéneknek megvédeni magunkat.