Internetezés és az erkölcsi értékrend összefüggései Európában

Annak ellenére, hogy az Európai Unió tagjaivá váltunk sem a mi társadalmunk sem mások nem váltak ugyanolyanokká semmilyen szempontból, így sem az információ felhasználásunk, sem internet használatunk, és az ezekkel kapcsolatos szokásaink sem.

Ezeket a körülményeket próbálta megvizsgálni Csepeli György és Prazsák Gergő. Egész pontosan egy 2008-ban végzett európai kutatásról beszélünk, amely azt szemlélteti, hogy mennyire függnek össze az értékek az internethasználattal Európa 20 országában. Természetesen a vizsgálatban kis hazánk is nagyító alá került és össze lett mérve a többi országgal, a cél az volt, hogy megkeressék Magyarország helyét az egységesnek elképzelt európai információs térben. A vizsgálat a 2008-ban végzett European Social Survey (ESS) kutatásból merít, melynek során szerencsére rákérdeztek hazánk internethasználatra is.

A vizsgálat során elsősorban azt állapították meg, hogy annak ellenére, hogy az új infokommunikációs technológiák elterjedése hihetetlenül gyorsan zajlik ott, ahol a „holt nemzedék hagyománya nem nehezedik „lidércnyomásként az élők agyára”. Ezt arra értik, hogy Szűcs Jenő Bibó elmélete szerint van egy markáns vonal, mely az Elba-Saale alsó folyásától délnek, a Lajta, a hajdani Pannonia, nyugati pereme mentén húzódva szeli át Európát, e vonal mentén nyugatra élők, plusz Skandinávia mindig is fejlettebbek voltak technológiájukat tekintve, a keletre élőkkel szemben. Ez a különbség már a késő antik idők óta jelen van. Röviden összefoglalva a Nyugat-Európa centrum-országaitól Kelet felé haladva a rendszeres internethasználók aránya csökken.

Az ESS kérdőívével vizsgált egyes értékek elfogadása, illetve elutasítása meglehetősen különböző képet mutat az egyes országokban, s a rendszeres internethasználat sem független az értékekhez való viszonytól.

Többet interneteznek a fiatalok, a magas iskolai végzettségűek, az aktív munkavállalók, mint az inaktívak az idősek és az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők. A lakóhely egyes országokban befolyásolja, más országokban nem befolyásolja az internethasználatot. Nemek tekintetében az internethasználat terén gyakorlatilag teljes egyenlőség uralkodik.

Etatizmus

Az etatizmus az állam hatalmának kiterjesztésére irányuló törekvést jelenti. Ennek vizsgálata azért is fontos, mivel a nyugati 2004. Május 1. előtt csatlakozók (kivétel Görögország) jól működő demakrata államok, ahol az állampolgárok és az állam szerepe tisztázott és az emberek tudnak élni állampolgári jogaikkal, míg ez időpont után csatlakozók. Ezeknek az országoknak a polgárait az állam évtizedeken keresztül megfosztotta a gazdaságilag szabad élettől. A rendszerváltás után megnövekedett szabadsággal azonban nem mindenki tudott és tud élni még ma sem, ami nagyban köszönhető annak is, hogy a rendszerváltás sem hozott sok mindenben változást. A társadalmi egyenlőtlenséget a legtöbb ember nem tudja kezelni és félő, hogy még az a nemzedéken is nyomott hagy ez a társadalmi sajátosság, akik már a rendszerváltás után születtek. Így az utóbb említett országokban az igény arra, hogy az embereket irányítsák a mai napig fennmaradt.

1.      Az első kérdésben arra voltak kíváncsiak, hogy az államnak, vagyis a mindenkori kormányzatnak kell-e lépéseket tenni arra, hogy a jövedelemkülönbségeket csökkentsék.

Természetesen a később csatlakozó államokban a legnagyobb az igény az állami irányításra arra vonatkozólag, hogy a jövedelemkülönbségeket központilag szabályozzák. Magyarország a legjobban, Dánia pedig a legkevésbé etatista ország. Érdemes megemlíteni, hogy azért pár régi tagállam is mist Franciaország, Spanyolország és Portugália is hajlik az állami kontrollra ebből a szempontból.

A következő kérdésnél, melyben azt kérdezték, hogy Az emberek jövedelmében mutatkozó nagy különbségek azért elfogadhatók, hogy megfelelően tükrözzék a tehetség- és szorgalombeli különbségeket, az egyet nem értés közelít az etatista nézetekhez: mely szerint mi ismét az etatista szemlélethez vagyunk köthetők és a Dánok, pedig megint csak az ellenkezőjét vallják, hozzátenném, hogy Franciaország Dániához közelít.

További kérdések voltak az etatizmus felmérésével kapcsolatban:

• Milyen mértékben az állam felelőssége: biztosítani, hogy mindenkinek legyen munkája, aki dolgozni szeretne?” (az egyetértés átlagos szintje)
• Egy igazságos társadalomban az emberek életszínvonala között kis különbség kellene, hogy legyen” (az egyetértés átlagos szintje)

Összességében megállapíthatjuk, hogy a legtöbb európai ország lakosainak jelentős hányada etatista nézeteket vall, de a jövedelmek egyenlőtlenségének elfogadottsága valamelyest nagyobb, mint a kormányzatnak a társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentő beavatkozásai iránti igény. A kérdés alapján a vizsgált országokat három kategóriába sorolhatjuk:

• Antietatista-Meritokratikus (Meritokratikus = saját érdemet, teljesítményt hangsúlyozó) természetesen Dánia a mintatag. Itt az állampolgárok a legkevésbé várják el a kormányzati beavatkozást, s ezzel összhangban a jövedelmi egyenlőtlenségeket sem tartják elfogadhatatlannak. További „tagok”; Németország, Norvégia, az Egyesült Királyság és Hollandia.,
• Etatista-Meritrokatikus álláspont szerint a kormányzatnak be kell avatkoznia a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentése céljából, de a tehetségnek és szorgalomnak köszönhető jövedelmi egyenlőtlenségek elfogadhatók. Tagjai; Belgium, Bulgária, Észtország, Lengyelország, Spanyolország és Svájc.
• Etatista-Antimeritrokratikus nézetek ideáltipikus megjelenítői a magyarok, akik akik ugyan az egyik legjobb minták erre a típusra, de azért jó pár osrszág állampolgárai is ide sorolhatók, mint például Szlovénia és Oroszország.

Munkahelyi autonómia

A kutatásban két kérdést tettek fel:

• „Milyen mértékben teszi/tette lehetővé a munkahelyén a vezetőség, hogy döntsön a napi munkája megszervezésében?”
• „Milyen mértékben teszi/tette lehetővé a vezetőség, hogy a szervezet/vállalat tevékenységét érintő döntéseket befolyásolja?”

Nem meglepő módon a fejlett kapitalista országokban a munkáltatók több autonómiát adnak a munkavállalóiknak, mint a volt szocialista országok munkáltatói, valamint az is megállapítható, hogy a több autonómiával rendelkező országok gyakrabban intézhetik munkahelyükön ügyeiket interneten keresztül és úgy egyáltalán jobban megbíznak munkavállalóikban abból a szempontból, hogy ott jobban beoszthatják idejüket és többet internetezhetnek.

Bizalom vizsgálata

A bizalommal kapcsolatban három kérdést tettek fel a kutatók az állampolgárok körében:Arra jutottak, hogy minél jobban bízik valaki a társas kapcsolataiban, annál gyakrabban használja az internetet. Az internetet napi rendszerességgel használók aránya azokban az országokban magas, ahol magas fokú bizalommal vannak a polgárok egymás iránt.

Egyén és társadalom kapcsolatának, a szociális jóindulatnak vizsgálata

Ebben a részben azt vizsgálták, hogy önbevallásos alapon mennyire jellemzi az embereket az;

• altruizmus és univerzalizmus vagyis emberek egyenlőségének elismerése és a környezet iránti felelősség
• individualizmus
• konformizmus, az individualizmus ellentéte, kockázatok minimalizálása, az egyéni felelősség kerülése és konfliktusmentes beilleszkedés

Ezeket az eredményeket összevetették az eddig említettekkel, mint a bizalom, a munkahelyi autonómia és az etatizmus és három csoportot hoztak létre

• Cselekvők ~ önmagukat tartják az értékek hordozóinak, s nem szorulnak rá külső jóváhagyásra. Ennek megfelelően nincs bennük konformizmus, de annál több bennük a tolerancia és az altruizmus, melynek forrása nem a puszta részvét, hanem a teljesség érzete, ami túlcsordulni igyekszik, s nagy a gazdagság tudata, ami ajándékozásra és másoknak való juttatásra serkent
• Lázadók ~ egyetlen törekvése az, hogy kibírják a létezés nyomorúságát. Ők alig vagy egyáltalán nem ismerik a munkahelyi autonómiát, konformisták, gyanakvók, gyávák, gondjaik megoldását az államtól várják. Tolerancia hiányában altruizmusuk passzív, nem a szolidaritásból, hanem tehetetlenségből ered
• Szenvedők ~ értékrendjében minden dimenzióban a tagadás uralkodik. Elutasítják az etatizmust, ami egyben az egyenlőség ellenzését is magába foglalja. Nincs bennük sem bizalom, sem tolerancia, és különösen nem jellemző rájuk az altruizmus. Az individualizmus értékei nem visszhangoznak bennük. A csoport tagjait „lázadóknak” nevezzük, hiszen erőteljesen visszautasítják a konformizmust.

Végül, ha ezeket a típusokat összehasonlítjuk az internethasználattal, és annak országbeli megoszlottságával, kijött, hogy a magyarok jó része a szenvedő típusba tartozik, melynek okai nyilvánvalóak. Nem tudunk kimászni a szocialista rendszerben belénk nevelteknek, sőt az ifjú korosztály hiába próbál kilépni, hiszen az idősebbik korosztály rájuk nyomta a bélyegét. Ami még fokozza az állapotot, hogy a rendszerváltásunk sem ment végbe rendesen, amit például az is mutat, hogy azóta is a volt rendszer hívei kerültek többször hatalomra. A legfontosabb, hogy több mint 20 évvel a rendszerváltás után sem tudunk élni az állampolgári jogainkkal. Sokan azt hiszik, hogy azért mert demokráciában élünk mindent lehet, sokan pedig, bár nem mondják ki még mindig irányításra vágynak.

Hogy mi lenne a megoldás, hogy kilábaljunk ebből a helyzetből? Igazából szerintem ez a jó kérdés. Az biztos, hogy teljes szemléletváltás kellene. Nem azon kellene állandóan bánkódni, hogy nekünk milyen rossz a helyzetünk, hanem tenni kellene a dolgokért, tudatosan élni a jogainkkal, nem korlátozni a többi embert, hanem segíteni, együttműködni. Sajnos, amíg a társadalom nagy része nem mozdul meg ebbe az irányba várhatjuk, amíg kinőjük ezeket a makacsul több generáción át belénk rögzült nézeteket és beidegződéseket.