Tanítás és tanulás a kulturális evolúció rendszerében (Komenczi)

 

Komenczi Bertalan az emberi tanítás és tanulás kulturális környezetének gondolatait Merlin Donald elméletére alapozza, és ezt fejlesztette tovább. Merlin Donald elmélete a legelfogadottabb tudományos körökben, ebben a témában. Donald szerint az emberi elme három lépésben alakult ki a főemlőselméből. Minden lépés jelentős változást hozott a mentális reprezentáció, a gondolkodási szokások és a kommunikáció jellegét illetően, tehát alapvetően megváltoztatta az információkezelési kultúra jellegét. A folyamat kialakulásában biológiai, kulturális és technológiai tényezők úgyszintén közreműködtek.

A következő ábra nagyon jól szemlélteti Komenczi által továbbfejlesztett donaldi érveket:

Kultúra típusa	Korszak	Tudásszerveződés közlés	Átadási mód
Epizodikus	Főemlősök, 5 m év	események	nincsen
Mimetikus	H. erectus  1.5 m	tesstel reprezentál, gesztussal közöl	lejátszás, utánzás
Mitikus	H. sap. sap  50 e	nyelvi reprezentáció	történetek és kategóriák
Teoretikus	Modern ember 10 e	belső és külső memória megosztás	írás-olvasás, rögzített tárak
Gutenberg	Nyomtatás	tömeges mémterjedés	személytelen autoritás
Hálózati	Utolsó 10 év	megosztott tudásképviselet	gyors elektronikus hálók

Az emberek fejlődésének története a genetikai átadástól a tanulás egyéni útján keresztül a kulturális tanulás különböző, egymásra épülő formáinak számbavételét jelenti. A genomban rögzülnek az állatok a külvilág standard vagy lassan változó jellemzőire adandó válaszmintáik. A genom alapvetően zárt programcsoport, mely a fogantatás pillanatában rögzül az állatokban, a további élet során nem programozható át. Lehetnek nyitott elemei, melybe a környezet írja bele a hiányzó részelemeket, pl madarak énektanulása, de ez a tudás nem a múltra vonatkozik.

Az egyéni tanulás, már az élet kezdeti formáinál megjelent, Segítségével az élőlény képes a környezetében lévő szabályszerűségeket, mintázatokat azonosítani és ennek megfelelően viselkedni. Ez a főként a gerinces állatoknál, a főemlősöknél fejlett.

Az állatok legfontosabb információforrása a genomon kívül a környezet aktuális állapota. A mindenkori környezetből felvett, az alkalmazkodás szempontjából fontos információkat az élőlény feldolgozza, és felidézhető formában elraktározza egy ideig. Az állatok emlékképei, ismeretei, kizárólag a saját magukkal történt dolgokra vonatkozhatnak, és ezekhez az emlékekhez sem férhetnek hozzá tetszés szerint. Kommunikációjuk is kezdetleges: kevés számú, rögzített jelentésű jel használatán alapuló zárt rendszer, ami csak a csoportos együttműködés elősegítését szolgálja.

Ha a sajátos emberi pszichikum kialakulását evolúciósan értelmezzük, a legfejlettebb főemlősök, az emberszabásúak kognitív világából és társas kapcsolatrendszeréből kell kiindulnunk – ezt nevezi Donald epizodikus kultúrának. Az emberszabású főemlősök epizodikus kultúrája tekinthető az emberi kognitív evolúció kiindulópontjának. Az emberi elme kifejlődésének története nem más, mint az a folyamatsor, amelynek hatására a személyes tudás szabadon hozzáférhetővé és a társaknak átadhatóvá vált.

A kulturális átadás

A kulturális evolúció feltétele a kulturális átadásnak nevezett jelenség, amely még az állatvilágban is megfigyelhető. Szemben a genetikussal, ez eredendően horizontális jellegű. A társak által szerzett tapasztalatok adott generáción belüli átvételét jelenti. A kulturális átadás sajátosan emberi formájában ismét hangsúlyt kap a vertikális jelleg. Az embernél így kettős öröklődésről beszélhetünk. A legjellemzőbb átadási formák: az utánzásos tanulás és az együttműködéses tanulás. Valamennyinek a szándéktulajdonítás, az elmeteória, valamint a megosztott célok és szándékok alapján történő együttműködési készség ad különleges, az állatvilágban nem tapasztalható pszichikus dimenziót.

Sajátosan emberi tevékenység a szociogenezis: ez a valós vagy virtuális együttműködésen alapuló társas találékonyság, amely lehetővé teszi olyan alkotások létrehozását, amelyet a résztvevők egyedül nem tudtak volna megvalósítani, valamint az ember képes belső reprezentációit, másokkal megosztani és erre hatékony eljárásokat hozott létre.

A kulturális átadás az ember fejlődéstörténete során kognitív habitusok láncolatán keresztül valósult meg. A folyamatsor a főemlősök epizodikus elméjétől elvezet a mai modern ember mentális világához. Ez a változás több lépésben valósult meg.

A mimetikus kultúra

A sajátos kulturális környezet első történeti megvalósulása a Donald által mimetikus kultúrának nevezett formáció. A mimetikus szó görög eredetű, utánzásra, lejátszásra utal. A mimetikus készség vagy mimézis, utánzás a tudatos, önmaga által kezdeményezett reprezentációs tevékenység, kihangsúlyozandóan nem nyelvi képességen nyugszik. A Homo erectus mimetikus kultúrája kb 2 millió évvel ezelőtt kezdődhetett és a Homo sapiens megjelenéséig dominált. A gazdagabb belső pszichikus világ megjelenésével párhuzamosan megjelent a reprezentációk egy részének explicit, mások számára közölhető formájúvá alakításának igénye és képessége is. A társas kommunikáció kialakulása generálja az első sajátosan embereknél kialakuló információátvivő rendszert a saját testtel történő szándékos közlést, a mímelést. A mimézis a társas megértő képességnek a nyelvet megelőzően a legelső formája, amely epizodikus adatbázisra épül.

A mitikus kultúra

A beszéd megjelenése tette lehetővé a belső reprezentációs modellalkotás lehetőségrendszerét. A Homo sapiens számára a valóság nyelvi szimbólumokkal történő reprezentációja hatékony kommunikációs eszközt biztosított. Fontos előfeltétele volt a szemiotikai készség, vagyis a jelek feltalálásának, jelkészlet folyamatos bővítésének, továbbfejlesztésének képessége. A nyelv megjelenésével az ember világába belépett a modellalkotás új szintje, a szimbolikus invenció. Ezen a ponton történt meg az első absztrakt emberi szimbólumrendszer születése.

A beszélt nyelv alapvető jelentőségű a tudásátadásban. Nagyon pontos információátvitelt tesz lehetővé, ideális tanítási és tanulási médium, amely lehetővé teszi a szimbólumhasználatra épülő gondolkodásmódot, amelyet gyakorlott szimbólumhasználókkal folytatott, hosszú évekig tartó interakció során lehet magas szinten elsajátítani. Megállapíthatjuk, hogy az élőbeszéd mind a mai napig a leghatásosabb kommunikáció az emberek között.

A teoretikus kultúra

Az új forradalmi elem a külső, grafikus reprezentációk készítésének feltalálása, vagyis az írás. Ez az újítás ismét, alapvetően megváltoztatta az ember kulturális környezetét. Az írás lehetővé tette a memórián kívüli információ elhelyezést, a tudásnak az élő agytól történő elkülönülést, így objektív tudásrendszerek felépítését. A korábbinál hatékonyabb analitikus gondolkodást és elméletalkotást tesz lehetővé. Érdekes, hogy az agy elmélyült olvasás közben nagyon intenzív, mert villámgyorsan adatokat, szimbólumsorozatokat táplálunk be az agyi információ feldolgozó rendszerbe. Ekkor az agyunk bal féltekét használjuk, ez a logikus, verbális működések központja. A felvett információ során képzelőerőnk is működésbe lép, ami az agy jobb féltekének működését is hozza. Tehát mindkét agyféltek működésbe lép, egymással állandó kölcsönhatásban módosul. Az élő beszéddel összefonódott írás sikerét egyszerűségének, így könnyű megtanulhatóságának köszönheti.

Azonban írás nem automatikus következménye a szóbeliségnek. Míg a beszélt nyelv valamennyi emberi kultúra közös jellemzője, addig az írást az emberi kultúrák alig 10%-a fejlesztette ki. A beszéd megtanulását velünk született készségek segítik és irányítják, azonban az írás és az olvasás képességének elsajátításánál, csak általános tanulási képességünkre támaszkodhatunk.

A külső szimbolikus tárolóeszközök elterjedése életre hívta a szervezett formális oktatás iránti igényt, mert az igen összetett szimbólumkezelő készségek elsajátítása hosszú, rendszeres tanulást igényelt.

A nyomtatással kiegészülő külső szimbólumtároló eszközök által meghatározott kulturális formációt McLuhan találóan Gutenberg-galaxisnak nevezte.

Az elektronikus média és a hálózatok világa

A Gutenberg galaxis, vagyis a nyomtatás feltalálása után megjelenő információs technológia és elektronikus médiumok jelentősen átformálják a társadalmat. A változás már nem olyan mint régen, hogy lassan megy végbe és aztán hosszú évszázadokig, netán évmilliókig várni kell a következőre, a változások permanens jellegét figyelhetjük meg. Nem tudjuk megjósolni sem a változás végét, sem a változás hosszú távú társadalmi és kognitív rendszerre történő hatását sem. Sokan agyunk gépiesítését várják.

A televízió után az egyik legnagyobb elem világháló kiépülése, új szerveződési rend a hálózat, amely a globális kommunikáció lehetőségét minden emberre kiterjeszti a világon. Az internet a televízióval szembeni passzív befogadás helyett aktív szerepvállalást feltételez. Ide a tartoznak a blogok, a videó portálok, , szabad szoftverek és még hosszasan sorolhatnánk… A tömegoktatásra történő hatását sem szabad elfelednünk, hiszen az mérhetetlenül nagy kihívások elé állt.