Komenczi Bertalan az emberi tanítás és
tanulás kulturális környezetének gondolatait Merlin Donald elméletére alapozza,
és ezt fejlesztette tovább. Merlin Donald elmélete a legelfogadottabb
tudományos körökben, ebben a témában. Donald szerint az emberi elme három
lépésben alakult ki a főemlőselméből. Minden lépés jelentős változást hozott a
mentális reprezentáció, a gondolkodási szokások és a kommunikáció jellegét illetően,
tehát alapvetően megváltoztatta az információkezelési kultúra jellegét. A
folyamat kialakulásában biológiai, kulturális és technológiai tényezők úgyszintén
közreműködtek.
A következő ábra nagyon jól
szemlélteti Komenczi által továbbfejlesztett donaldi érveket:
|
Kultúra típusa
|
Korszak
|
Tudásszerveződés közlés
|
Átadási mód
|
|
Epizodikus
|
Főemlősök, 5 m év
|
események
|
nincsen
|
|
Mimetikus
|
H. erectus 1.5
m
|
tesstel reprezentál, gesztussal közöl
|
lejátszás, utánzás
|
|
Mitikus
|
H. sap. sap 50
e
|
nyelvi reprezentáció
|
történetek és kategóriák
|
|
Teoretikus
|
Modern ember 10 e
|
belső és külső memória megosztás
|
írás-olvasás, rögzített tárak
|
|
Gutenberg
|
Nyomtatás
|
tömeges mémterjedés
|
személytelen autoritás
|
|
Hálózati
|
Utolsó 10 év
|
megosztott tudásképviselet
|
gyors elektronikus hálók
|
Az emberek fejlődésének története a
genetikai átadástól a tanulás egyéni útján keresztül a kulturális tanulás
különböző, egymásra épülő formáinak számbavételét jelenti. A genomban rögzülnek
az állatok a külvilág standard vagy lassan változó jellemzőire adandó
válaszmintáik. A genom alapvetően zárt programcsoport, mely a fogantatás
pillanatában rögzül az állatokban, a további élet során nem programozható át. Lehetnek
nyitott elemei, melybe a környezet írja bele a hiányzó részelemeket, pl madarak
énektanulása, de ez a tudás nem a múltra vonatkozik.
Az egyéni tanulás, már az élet
kezdeti formáinál megjelent, Segítségével az élőlény képes a környezetében lévő
szabályszerűségeket, mintázatokat azonosítani és ennek megfelelően viselkedni.
Ez a főként a gerinces állatoknál, a főemlősöknél fejlett.
Az állatok legfontosabb
információforrása a genomon kívül a környezet aktuális állapota. A mindenkori
környezetből felvett, az alkalmazkodás szempontjából fontos információkat az
élőlény feldolgozza, és felidézhető formában elraktározza egy ideig. Az állatok
emlékképei, ismeretei, kizárólag a saját magukkal történt dolgokra
vonatkozhatnak, és ezekhez az emlékekhez sem férhetnek hozzá tetszés szerint.
Kommunikációjuk is kezdetleges: kevés számú, rögzített jelentésű jel
használatán alapuló zárt rendszer, ami csak a csoportos együttműködés
elősegítését szolgálja.
Ha a sajátos emberi pszichikum
kialakulását evolúciósan értelmezzük, a legfejlettebb főemlősök, az
emberszabásúak kognitív világából és társas kapcsolatrendszeréből kell kiindulnunk
– ezt nevezi Donald epizodikus kultúrának. Az emberszabású főemlősök epizodikus
kultúrája tekinthető az emberi kognitív evolúció kiindulópontjának. Az emberi
elme kifejlődésének története nem más, mint az a folyamatsor, amelynek hatására
a személyes tudás szabadon hozzáférhetővé és a társaknak átadhatóvá vált.
A
kulturális átadás
A kulturális evolúció feltétele a
kulturális átadásnak nevezett jelenség, amely még az állatvilágban is megfigyelhető.
Szemben a genetikussal, ez eredendően horizontális jellegű. A társak által
szerzett tapasztalatok adott generáción belüli átvételét jelenti. A kulturális
átadás sajátosan emberi formájában ismét hangsúlyt kap a vertikális jelleg. Az
embernél így kettős öröklődésről beszélhetünk. A legjellemzőbb átadási formák:
az utánzásos tanulás és az együttműködéses tanulás. Valamennyinek a szándéktulajdonítás,
az elmeteória, valamint a megosztott célok és szándékok alapján történő
együttműködési készség ad különleges, az állatvilágban nem tapasztalható
pszichikus dimenziót.
Sajátosan emberi tevékenység a
szociogenezis: ez a valós vagy virtuális együttműködésen alapuló társas
találékonyság, amely lehetővé teszi olyan alkotások létrehozását, amelyet a
résztvevők egyedül nem tudtak volna megvalósítani, valamint az ember képes
belső reprezentációit, másokkal megosztani és erre hatékony eljárásokat hozott
létre.
A kulturális átadás az ember
fejlődéstörténete során kognitív habitusok láncolatán keresztül valósult meg. A
folyamatsor a főemlősök epizodikus elméjétől elvezet a mai modern ember
mentális világához. Ez a változás több lépésben valósult meg.
A
mimetikus kultúra
A sajátos kulturális környezet első
történeti megvalósulása a Donald által mimetikus kultúrának nevezett formáció.
A mimetikus szó görög eredetű, utánzásra, lejátszásra utal. A mimetikus készség
vagy mimézis, utánzás a tudatos, önmaga által kezdeményezett reprezentációs
tevékenység, kihangsúlyozandóan nem nyelvi képességen nyugszik. A Homo erectus mimetikus
kultúrája kb 2 millió évvel ezelőtt kezdődhetett és a Homo sapiens
megjelenéséig dominált. A gazdagabb belső pszichikus világ megjelenésével
párhuzamosan megjelent a reprezentációk egy részének explicit, mások számára
közölhető formájúvá alakításának igénye és képessége is. A társas kommunikáció
kialakulása generálja az első sajátosan embereknél kialakuló információátvivő
rendszert a saját testtel történő szándékos közlést, a mímelést. A mimézis a
társas megértő képességnek a nyelvet megelőzően a legelső formája, amely
epizodikus adatbázisra épül.
A
mitikus kultúra
A beszéd megjelenése
tette lehetővé a belső reprezentációs modellalkotás lehetőségrendszerét. A Homo
sapiens számára a valóság nyelvi szimbólumokkal történő reprezentációja hatékony
kommunikációs eszközt biztosított. Fontos előfeltétele volt a szemiotikai
készség, vagyis a jelek feltalálásának, jelkészlet folyamatos bővítésének,
továbbfejlesztésének képessége. A nyelv megjelenésével az ember világába
belépett a modellalkotás új szintje, a szimbolikus invenció. Ezen a ponton
történt meg az első absztrakt emberi szimbólumrendszer születése.
A beszélt nyelv
alapvető jelentőségű a tudásátadásban. Nagyon pontos információátvitelt tesz
lehetővé, ideális tanítási és tanulási médium, amely lehetővé teszi a
szimbólumhasználatra épülő gondolkodásmódot, amelyet gyakorlott
szimbólumhasználókkal folytatott, hosszú évekig tartó interakció során lehet
magas szinten elsajátítani. Megállapíthatjuk, hogy az élőbeszéd mind a mai
napig a leghatásosabb kommunikáció az emberek között.
A
teoretikus kultúra
Az új forradalmi elem a külső,
grafikus reprezentációk készítésének feltalálása, vagyis az írás. Ez az újítás
ismét, alapvetően megváltoztatta az ember kulturális környezetét. Az írás
lehetővé tette a memórián kívüli információ elhelyezést, a tudásnak az élő
agytól történő elkülönülést, így objektív tudásrendszerek felépítését. A
korábbinál hatékonyabb analitikus gondolkodást és elméletalkotást tesz
lehetővé. Érdekes, hogy az agy elmélyült olvasás közben nagyon intenzív, mert
villámgyorsan adatokat, szimbólumsorozatokat táplálunk be az agyi információ
feldolgozó rendszerbe. Ekkor az agyunk bal féltekét használjuk, ez a logikus,
verbális működések központja. A felvett információ során képzelőerőnk is
működésbe lép, ami az agy jobb féltekének működését is hozza. Tehát mindkét
agyféltek működésbe lép, egymással állandó kölcsönhatásban módosul. Az élő
beszéddel összefonódott írás sikerét egyszerűségének, így könnyű
megtanulhatóságának köszönheti.
Azonban írás nem automatikus
következménye a szóbeliségnek. Míg a beszélt nyelv valamennyi emberi kultúra
közös jellemzője, addig az írást az emberi kultúrák alig 10%-a fejlesztette ki.
A beszéd megtanulását velünk született készségek segítik és irányítják, azonban
az írás és az olvasás képességének elsajátításánál, csak általános tanulási
képességünkre támaszkodhatunk.
A külső szimbolikus tárolóeszközök
elterjedése életre hívta a szervezett formális oktatás iránti igényt, mert az
igen összetett szimbólumkezelő készségek elsajátítása hosszú, rendszeres
tanulást igényelt.
A nyomtatással kiegészülő külső
szimbólumtároló eszközök által meghatározott kulturális formációt McLuhan
találóan Gutenberg-galaxisnak nevezte.
Az
elektronikus média és a hálózatok világa
A Gutenberg galaxis, vagyis a
nyomtatás feltalálása után megjelenő információs technológia és elektronikus
médiumok jelentősen átformálják a társadalmat. A változás már nem olyan mint
régen, hogy lassan megy végbe és aztán hosszú évszázadokig, netán évmilliókig
várni kell a következőre, a változások permanens jellegét figyelhetjük meg. Nem
tudjuk megjósolni sem a változás végét, sem a változás hosszú távú társadalmi
és kognitív rendszerre történő hatását sem. Sokan agyunk gépiesítését várják.
A televízió után az egyik
legnagyobb elem világháló kiépülése, új szerveződési rend a hálózat, amely a
globális kommunikáció lehetőségét minden emberre kiterjeszti a világon. Az internet
a televízióval szembeni passzív befogadás helyett aktív szerepvállalást
feltételez. Ide a tartoznak a blogok, a videó portálok, , szabad szoftverek és
még hosszasan sorolhatnánk… A tömegoktatásra történő hatását sem szabad
elfelednünk, hiszen az mérhetetlenül nagy kihívások elé állt.