Tanítás és tanulás a kulturális evolúció rendszerében (Komenczi)

 

Komenczi Bertalan az emberi tanítás és tanulás kulturális környezetének gondolatait Merlin Donald elméletére alapozza, és ezt fejlesztette tovább. Merlin Donald elmélete a legelfogadottabb tudományos körökben, ebben a témában. Donald szerint az emberi elme három lépésben alakult ki a főemlőselméből. Minden lépés jelentős változást hozott a mentális reprezentáció, a gondolkodási szokások és a kommunikáció jellegét illetően, tehát alapvetően megváltoztatta az információkezelési kultúra jellegét. A folyamat kialakulásában biológiai, kulturális és technológiai tényezők úgyszintén közreműködtek.

A következő ábra nagyon jól szemlélteti Komenczi által továbbfejlesztett donaldi érveket:

Kultúra típusa	Korszak	Tudásszerveződés közlés	Átadási mód
Epizodikus	Főemlősök, 5 m év	események	nincsen
Mimetikus	H. erectus  1.5 m	tesstel reprezentál, gesztussal közöl	lejátszás, utánzás
Mitikus	H. sap. sap  50 e	nyelvi reprezentáció	történetek és kategóriák
Teoretikus	Modern ember 10 e	belső és külső memória megosztás	írás-olvasás, rögzített tárak
Gutenberg	Nyomtatás	tömeges mémterjedés	személytelen autoritás
Hálózati	Utolsó 10 év	megosztott tudásképviselet	gyors elektronikus hálók

Az emberek fejlődésének története a genetikai átadástól a tanulás egyéni útján keresztül a kulturális tanulás különböző, egymásra épülő formáinak számbavételét jelenti. A genomban rögzülnek az állatok a külvilág standard vagy lassan változó jellemzőire adandó válaszmintáik. A genom alapvetően zárt programcsoport, mely a fogantatás pillanatában rögzül az állatokban, a további élet során nem programozható át. Lehetnek nyitott elemei, melybe a környezet írja bele a hiányzó részelemeket, pl madarak énektanulása, de ez a tudás nem a múltra vonatkozik.

Az egyéni tanulás, már az élet kezdeti formáinál megjelent, Segítségével az élőlény képes a környezetében lévő szabályszerűségeket, mintázatokat azonosítani és ennek megfelelően viselkedni. Ez a főként a gerinces állatoknál, a főemlősöknél fejlett.

Az állatok legfontosabb információforrása a genomon kívül a környezet aktuális állapota. A mindenkori környezetből felvett, az alkalmazkodás szempontjából fontos információkat az élőlény feldolgozza, és felidézhető formában elraktározza egy ideig. Az állatok emlékképei, ismeretei, kizárólag a saját magukkal történt dolgokra vonatkozhatnak, és ezekhez az emlékekhez sem férhetnek hozzá tetszés szerint. Kommunikációjuk is kezdetleges: kevés számú, rögzített jelentésű jel használatán alapuló zárt rendszer, ami csak a csoportos együttműködés elősegítését szolgálja.

Ha a sajátos emberi pszichikum kialakulását evolúciósan értelmezzük, a legfejlettebb főemlősök, az emberszabásúak kognitív világából és társas kapcsolatrendszeréből kell kiindulnunk – ezt nevezi Donald epizodikus kultúrának. Az emberszabású főemlősök epizodikus kultúrája tekinthető az emberi kognitív evolúció kiindulópontjának. Az emberi elme kifejlődésének története nem más, mint az a folyamatsor, amelynek hatására a személyes tudás szabadon hozzáférhetővé és a társaknak átadhatóvá vált.

A kulturális átadás

A kulturális evolúció feltétele a kulturális átadásnak nevezett jelenség, amely még az állatvilágban is megfigyelhető. Szemben a genetikussal, ez eredendően horizontális jellegű. A társak által szerzett tapasztalatok adott generáción belüli átvételét jelenti. A kulturális átadás sajátosan emberi formájában ismét hangsúlyt kap a vertikális jelleg. Az embernél így kettős öröklődésről beszélhetünk. A legjellemzőbb átadási formák: az utánzásos tanulás és az együttműködéses tanulás. Valamennyinek a szándéktulajdonítás, az elmeteória, valamint a megosztott célok és szándékok alapján történő együttműködési készség ad különleges, az állatvilágban nem tapasztalható pszichikus dimenziót.

Sajátosan emberi tevékenység a szociogenezis: ez a valós vagy virtuális együttműködésen alapuló társas találékonyság, amely lehetővé teszi olyan alkotások létrehozását, amelyet a résztvevők egyedül nem tudtak volna megvalósítani, valamint az ember képes belső reprezentációit, másokkal megosztani és erre hatékony eljárásokat hozott létre.

A kulturális átadás az ember fejlődéstörténete során kognitív habitusok láncolatán keresztül valósult meg. A folyamatsor a főemlősök epizodikus elméjétől elvezet a mai modern ember mentális világához. Ez a változás több lépésben valósult meg.

A mimetikus kultúra

A sajátos kulturális környezet első történeti megvalósulása a Donald által mimetikus kultúrának nevezett formáció. A mimetikus szó görög eredetű, utánzásra, lejátszásra utal. A mimetikus készség vagy mimézis, utánzás a tudatos, önmaga által kezdeményezett reprezentációs tevékenység, kihangsúlyozandóan nem nyelvi képességen nyugszik. A Homo erectus mimetikus kultúrája kb 2 millió évvel ezelőtt kezdődhetett és a Homo sapiens megjelenéséig dominált. A gazdagabb belső pszichikus világ megjelenésével párhuzamosan megjelent a reprezentációk egy részének explicit, mások számára közölhető formájúvá alakításának igénye és képessége is. A társas kommunikáció kialakulása generálja az első sajátosan embereknél kialakuló információátvivő rendszert a saját testtel történő szándékos közlést, a mímelést. A mimézis a társas megértő képességnek a nyelvet megelőzően a legelső formája, amely epizodikus adatbázisra épül.

A mitikus kultúra

A beszéd megjelenése tette lehetővé a belső reprezentációs modellalkotás lehetőségrendszerét. A Homo sapiens számára a valóság nyelvi szimbólumokkal történő reprezentációja hatékony kommunikációs eszközt biztosított. Fontos előfeltétele volt a szemiotikai készség, vagyis a jelek feltalálásának, jelkészlet folyamatos bővítésének, továbbfejlesztésének képessége. A nyelv megjelenésével az ember világába belépett a modellalkotás új szintje, a szimbolikus invenció. Ezen a ponton történt meg az első absztrakt emberi szimbólumrendszer születése.

A beszélt nyelv alapvető jelentőségű a tudásátadásban. Nagyon pontos információátvitelt tesz lehetővé, ideális tanítási és tanulási médium, amely lehetővé teszi a szimbólumhasználatra épülő gondolkodásmódot, amelyet gyakorlott szimbólumhasználókkal folytatott, hosszú évekig tartó interakció során lehet magas szinten elsajátítani. Megállapíthatjuk, hogy az élőbeszéd mind a mai napig a leghatásosabb kommunikáció az emberek között.

A teoretikus kultúra

Az új forradalmi elem a külső, grafikus reprezentációk készítésének feltalálása, vagyis az írás. Ez az újítás ismét, alapvetően megváltoztatta az ember kulturális környezetét. Az írás lehetővé tette a memórián kívüli információ elhelyezést, a tudásnak az élő agytól történő elkülönülést, így objektív tudásrendszerek felépítését. A korábbinál hatékonyabb analitikus gondolkodást és elméletalkotást tesz lehetővé. Érdekes, hogy az agy elmélyült olvasás közben nagyon intenzív, mert villámgyorsan adatokat, szimbólumsorozatokat táplálunk be az agyi információ feldolgozó rendszerbe. Ekkor az agyunk bal féltekét használjuk, ez a logikus, verbális működések központja. A felvett információ során képzelőerőnk is működésbe lép, ami az agy jobb féltekének működését is hozza. Tehát mindkét agyféltek működésbe lép, egymással állandó kölcsönhatásban módosul. Az élő beszéddel összefonódott írás sikerét egyszerűségének, így könnyű megtanulhatóságának köszönheti.

Azonban írás nem automatikus következménye a szóbeliségnek. Míg a beszélt nyelv valamennyi emberi kultúra közös jellemzője, addig az írást az emberi kultúrák alig 10%-a fejlesztette ki. A beszéd megtanulását velünk született készségek segítik és irányítják, azonban az írás és az olvasás képességének elsajátításánál, csak általános tanulási képességünkre támaszkodhatunk.

A külső szimbolikus tárolóeszközök elterjedése életre hívta a szervezett formális oktatás iránti igényt, mert az igen összetett szimbólumkezelő készségek elsajátítása hosszú, rendszeres tanulást igényelt.

A nyomtatással kiegészülő külső szimbólumtároló eszközök által meghatározott kulturális formációt McLuhan találóan Gutenberg-galaxisnak nevezte.

Az elektronikus média és a hálózatok világa

A Gutenberg galaxis, vagyis a nyomtatás feltalálása után megjelenő információs technológia és elektronikus médiumok jelentősen átformálják a társadalmat. A változás már nem olyan mint régen, hogy lassan megy végbe és aztán hosszú évszázadokig, netán évmilliókig várni kell a következőre, a változások permanens jellegét figyelhetjük meg. Nem tudjuk megjósolni sem a változás végét, sem a változás hosszú távú társadalmi és kognitív rendszerre történő hatását sem. Sokan agyunk gépiesítését várják.

A televízió után az egyik legnagyobb elem világháló kiépülése, új szerveződési rend a hálózat, amely a globális kommunikáció lehetőségét minden emberre kiterjeszti a világon. Az internet a televízióval szembeni passzív befogadás helyett aktív szerepvállalást feltételez. Ide a tartoznak a blogok, a videó portálok, , szabad szoftverek és még hosszasan sorolhatnánk… A tömegoktatásra történő hatását sem szabad elfelednünk, hiszen az mérhetetlenül nagy kihívások elé állt.

Internetezés és az erkölcsi értékrend összefüggései Európában

Annak ellenére, hogy az Európai Unió tagjaivá váltunk sem a mi társadalmunk sem mások nem váltak ugyanolyanokká semmilyen szempontból, így sem az információ felhasználásunk, sem internet használatunk, és az ezekkel kapcsolatos szokásaink sem.

Ezeket a körülményeket próbálta megvizsgálni Csepeli György és Prazsák Gergő. Egész pontosan egy 2008-ban végzett európai kutatásról beszélünk, amely azt szemlélteti, hogy mennyire függnek össze az értékek az internethasználattal Európa 20 országában. Természetesen a vizsgálatban kis hazánk is nagyító alá került és össze lett mérve a többi országgal, a cél az volt, hogy megkeressék Magyarország helyét az egységesnek elképzelt európai információs térben. A vizsgálat a 2008-ban végzett European Social Survey (ESS) kutatásból merít, melynek során szerencsére rákérdeztek hazánk internethasználatra is.

A vizsgálat során elsősorban azt állapították meg, hogy annak ellenére, hogy az új infokommunikációs technológiák elterjedése hihetetlenül gyorsan zajlik ott, ahol a „holt nemzedék hagyománya nem nehezedik „lidércnyomásként az élők agyára”. Ezt arra értik, hogy Szűcs Jenő Bibó elmélete szerint van egy markáns vonal, mely az Elba-Saale alsó folyásától délnek, a Lajta, a hajdani Pannonia, nyugati pereme mentén húzódva szeli át Európát, e vonal mentén nyugatra élők, plusz Skandinávia mindig is fejlettebbek voltak technológiájukat tekintve, a keletre élőkkel szemben. Ez a különbség már a késő antik idők óta jelen van. Röviden összefoglalva a Nyugat-Európa centrum-országaitól Kelet felé haladva a rendszeres internethasználók aránya csökken.

Az ESS kérdőívével vizsgált egyes értékek elfogadása, illetve elutasítása meglehetősen különböző képet mutat az egyes országokban, s a rendszeres internethasználat sem független az értékekhez való viszonytól.

Többet interneteznek a fiatalok, a magas iskolai végzettségűek, az aktív munkavállalók, mint az inaktívak az idősek és az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők. A lakóhely egyes országokban befolyásolja, más országokban nem befolyásolja az internethasználatot. Nemek tekintetében az internethasználat terén gyakorlatilag teljes egyenlőség uralkodik.

Etatizmus

Az etatizmus az állam hatalmának kiterjesztésére irányuló törekvést jelenti. Ennek vizsgálata azért is fontos, mivel a nyugati 2004. Május 1. előtt csatlakozók (kivétel Görögország) jól működő demakrata államok, ahol az állampolgárok és az állam szerepe tisztázott és az emberek tudnak élni állampolgári jogaikkal, míg ez időpont után csatlakozók. Ezeknek az országoknak a polgárait az állam évtizedeken keresztül megfosztotta a gazdaságilag szabad élettől. A rendszerváltás után megnövekedett szabadsággal azonban nem mindenki tudott és tud élni még ma sem, ami nagyban köszönhető annak is, hogy a rendszerváltás sem hozott sok mindenben változást. A társadalmi egyenlőtlenséget a legtöbb ember nem tudja kezelni és félő, hogy még az a nemzedéken is nyomott hagy ez a társadalmi sajátosság, akik már a rendszerváltás után születtek. Így az utóbb említett országokban az igény arra, hogy az embereket irányítsák a mai napig fennmaradt.

1.      Az első kérdésben arra voltak kíváncsiak, hogy az államnak, vagyis a mindenkori kormányzatnak kell-e lépéseket tenni arra, hogy a jövedelemkülönbségeket csökkentsék.

Természetesen a később csatlakozó államokban a legnagyobb az igény az állami irányításra arra vonatkozólag, hogy a jövedelemkülönbségeket központilag szabályozzák. Magyarország a legjobban, Dánia pedig a legkevésbé etatista ország. Érdemes megemlíteni, hogy azért pár régi tagállam is mist Franciaország, Spanyolország és Portugália is hajlik az állami kontrollra ebből a szempontból.

A következő kérdésnél, melyben azt kérdezték, hogy Az emberek jövedelmében mutatkozó nagy különbségek azért elfogadhatók, hogy megfelelően tükrözzék a tehetség- és szorgalombeli különbségeket, az egyet nem értés közelít az etatista nézetekhez: mely szerint mi ismét az etatista szemlélethez vagyunk köthetők és a Dánok, pedig megint csak az ellenkezőjét vallják, hozzátenném, hogy Franciaország Dániához közelít.

További kérdések voltak az etatizmus felmérésével kapcsolatban:

• Milyen mértékben az állam felelőssége: biztosítani, hogy mindenkinek legyen munkája, aki dolgozni szeretne?” (az egyetértés átlagos szintje)
• Egy igazságos társadalomban az emberek életszínvonala között kis különbség kellene, hogy legyen” (az egyetértés átlagos szintje)

Összességében megállapíthatjuk, hogy a legtöbb európai ország lakosainak jelentős hányada etatista nézeteket vall, de a jövedelmek egyenlőtlenségének elfogadottsága valamelyest nagyobb, mint a kormányzatnak a társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentő beavatkozásai iránti igény. A kérdés alapján a vizsgált országokat három kategóriába sorolhatjuk:

• Antietatista-Meritokratikus (Meritokratikus = saját érdemet, teljesítményt hangsúlyozó) természetesen Dánia a mintatag. Itt az állampolgárok a legkevésbé várják el a kormányzati beavatkozást, s ezzel összhangban a jövedelmi egyenlőtlenségeket sem tartják elfogadhatatlannak. További „tagok”; Németország, Norvégia, az Egyesült Királyság és Hollandia.,
• Etatista-Meritrokatikus álláspont szerint a kormányzatnak be kell avatkoznia a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentése céljából, de a tehetségnek és szorgalomnak köszönhető jövedelmi egyenlőtlenségek elfogadhatók. Tagjai; Belgium, Bulgária, Észtország, Lengyelország, Spanyolország és Svájc.
• Etatista-Antimeritrokratikus nézetek ideáltipikus megjelenítői a magyarok, akik akik ugyan az egyik legjobb minták erre a típusra, de azért jó pár osrszág állampolgárai is ide sorolhatók, mint például Szlovénia és Oroszország.

Munkahelyi autonómia

A kutatásban két kérdést tettek fel:

• „Milyen mértékben teszi/tette lehetővé a munkahelyén a vezetőség, hogy döntsön a napi munkája megszervezésében?”
• „Milyen mértékben teszi/tette lehetővé a vezetőség, hogy a szervezet/vállalat tevékenységét érintő döntéseket befolyásolja?”

Nem meglepő módon a fejlett kapitalista országokban a munkáltatók több autonómiát adnak a munkavállalóiknak, mint a volt szocialista országok munkáltatói, valamint az is megállapítható, hogy a több autonómiával rendelkező országok gyakrabban intézhetik munkahelyükön ügyeiket interneten keresztül és úgy egyáltalán jobban megbíznak munkavállalóikban abból a szempontból, hogy ott jobban beoszthatják idejüket és többet internetezhetnek.

Bizalom vizsgálata

A bizalommal kapcsolatban három kérdést tettek fel a kutatók az állampolgárok körében:Arra jutottak, hogy minél jobban bízik valaki a társas kapcsolataiban, annál gyakrabban használja az internetet. Az internetet napi rendszerességgel használók aránya azokban az országokban magas, ahol magas fokú bizalommal vannak a polgárok egymás iránt.

Egyén és társadalom kapcsolatának, a szociális jóindulatnak vizsgálata

Ebben a részben azt vizsgálták, hogy önbevallásos alapon mennyire jellemzi az embereket az;

• altruizmus és univerzalizmus vagyis emberek egyenlőségének elismerése és a környezet iránti felelősség
• individualizmus
• konformizmus, az individualizmus ellentéte, kockázatok minimalizálása, az egyéni felelősség kerülése és konfliktusmentes beilleszkedés

Ezeket az eredményeket összevetették az eddig említettekkel, mint a bizalom, a munkahelyi autonómia és az etatizmus és három csoportot hoztak létre

• Cselekvők ~ önmagukat tartják az értékek hordozóinak, s nem szorulnak rá külső jóváhagyásra. Ennek megfelelően nincs bennük konformizmus, de annál több bennük a tolerancia és az altruizmus, melynek forrása nem a puszta részvét, hanem a teljesség érzete, ami túlcsordulni igyekszik, s nagy a gazdagság tudata, ami ajándékozásra és másoknak való juttatásra serkent
• Lázadók ~ egyetlen törekvése az, hogy kibírják a létezés nyomorúságát. Ők alig vagy egyáltalán nem ismerik a munkahelyi autonómiát, konformisták, gyanakvók, gyávák, gondjaik megoldását az államtól várják. Tolerancia hiányában altruizmusuk passzív, nem a szolidaritásból, hanem tehetetlenségből ered
• Szenvedők ~ értékrendjében minden dimenzióban a tagadás uralkodik. Elutasítják az etatizmust, ami egyben az egyenlőség ellenzését is magába foglalja. Nincs bennük sem bizalom, sem tolerancia, és különösen nem jellemző rájuk az altruizmus. Az individualizmus értékei nem visszhangoznak bennük. A csoport tagjait „lázadóknak” nevezzük, hiszen erőteljesen visszautasítják a konformizmust.

Végül, ha ezeket a típusokat összehasonlítjuk az internethasználattal, és annak országbeli megoszlottságával, kijött, hogy a magyarok jó része a szenvedő típusba tartozik, melynek okai nyilvánvalóak. Nem tudunk kimászni a szocialista rendszerben belénk nevelteknek, sőt az ifjú korosztály hiába próbál kilépni, hiszen az idősebbik korosztály rájuk nyomta a bélyegét. Ami még fokozza az állapotot, hogy a rendszerváltásunk sem ment végbe rendesen, amit például az is mutat, hogy azóta is a volt rendszer hívei kerültek többször hatalomra. A legfontosabb, hogy több mint 20 évvel a rendszerváltás után sem tudunk élni az állampolgári jogainkkal. Sokan azt hiszik, hogy azért mert demokráciában élünk mindent lehet, sokan pedig, bár nem mondják ki még mindig irányításra vágynak.

Hogy mi lenne a megoldás, hogy kilábaljunk ebből a helyzetből? Igazából szerintem ez a jó kérdés. Az biztos, hogy teljes szemléletváltás kellene. Nem azon kellene állandóan bánkódni, hogy nekünk milyen rossz a helyzetünk, hanem tenni kellene a dolgokért, tudatosan élni a jogainkkal, nem korlátozni a többi embert, hanem segíteni, együttműködni. Sajnos, amíg a társadalom nagy része nem mozdul meg ebbe az irányba várhatjuk, amíg kinőjük ezeket a makacsul több generáción át belénk rögzült nézeteket és beidegződéseket.