2012. február 26., vasárnap

Didaktikai modellek az oktatás folyamata

A távoktatást pontosan azért is olyan nehéz megvalósítani, mert meg kell teremteni a kapcsolatot a tanuló és az oktató között, ennek szerintem három eleme van:
  1. Technikai feltételek maradéktalan biztosítása
  2. Órák gyakorisága
  3. Figyelem fenntartása (motiváció)

1. A technikai feltételek megteremtését tartom a legnagyobb kihívásnak a távoktatás megteremtésénél. Persze jó esetben a tanuló már a jelentkezésnél megtudhatja, hogy milyen információtechnológiai hátteret kell biztosítania tanulásának gördülékeny kimeneteléért, azonban feltételezem, hogy egy ez lehet egy esetleges probléma. Vagy egy esetleges későbbi technikai problémának a megoldása, hiszen ha ez hosszan elnyúlik, a tanuló esetleg kimaradhat az oktatás akkora részéből, amivel már elvesztette a tanulásának eredményes befejezését.

2. Az órák gyakoriságát az oktatónak úgy kell megszerveznie, hogy az a tanulók nagy átlagának megfeleljen. Nem tervezhet mindenkire, de ha a tanulók nagy része nem tudja elérni a távoktatási órát, vagy nem tud olyan gyakorisággal „megjelenni”, kapcsolatot tartani a csoporttal vagy oktatóval, akkor megint veszélybe kerül az egész kurzus sikeressége.

3. A Figyelem fenntartása távoktatásnál az egyik legnagyobb kihívás az oktató részére, hiszen a mai világban, legalábbis Angliában és a nyugati országokban ez biztosan így van, hogy az oktatónak a tanulókat ügyfélként kell tekintenie és fent kell tartania a figyelmet, különben a tanulók könnyen otthagyják azt az oktatási rendszert. Persze mi még közel sem járunk itt, legfőképpen nem az ott kialakult úgynevezett „eduentertainment” –nél, de mindenféleképpen fontos szempont. A motivációról még később írok pár sort.

Motiváció kialakítása, fenntartása tényleg nem a jelenléten múlik, legalábbis nem feltétlenül azon. Abban az esetben egy oktatónak lehet nagyon motiváló az órája, ha nagyon jól megteremti a kapcsolatot a tanulókkal és órája szórakoztató és interaktív, azonban távoktatásnál legfőképpen a tananyag érdekessé tétele, a támogatás megteremtése, tanulási célok megteremtése még a tanulás elején a döntő (Möller).
Azonban a tanulás célját részcélokra kell bontani, tehát meg kell adni a célt a tanulás elején, amit részcélokra kell bontani, hogy a tanulók kisebb lépésekben is tudják, hogy merre haladnak, hogy mi a következő lépés ahhoz, hogy egyre jobban közelebb kerüljenek az oktatás elején meghatározott végső célhoz.
A motiváció fenntartásához még nagyon fontos, hogy a tananyag és a szakirodalom mindenki számára elérhető legyen. Tehát ne kelljen órákat utazni egy könyvtárhoz, ahol az az egy könyv elérhető. A másik, hogy kellő időt kapjon mindenki arra, hogy a kiadott feladatokat meg tudja oldani határidőig. (Bissell 1963)

Kicsit visszaugorva az időben, az is nagyon fontos, hogy a bemeneti feltételeket olyan módon határozzuk meg és mérjük le, hogy biztosak legyünk abban, hogy a távoktatásba felvettek rendelkezzenek mindazon kompetenciákkal, amelyek segítségével képesek lesznek mind a tananyag feldolgozására, mind arra, hogy távoktatásban képesek legyenek eredményes részvételre. Tehát rendelkezzenek megfelelő mértékű önállósággal, kitartással, megfelelő IKT tudással, biztosítani tudja-e majd azt az időkeretet magának, ami lehetővé teszi számára megfelelő idő ráfordítást stb… Szerintem Bloom is valami ilyesmire célzott… J

A differenciálás nagy kihívás a távoktatásban, hiszen ott nehezebb, illetve lassabb teljes körűen meghatározni a különbségeket a tanulók között. Legalábbis egy nagyon jó mérőeszközt kell teremtenünk ahhoz, hogy jól meg tudjuk határozni egyes tanulók tudását és arra tudjunk építeni a következő órákban. A normál interakció híján, igyekeznék minél több fajta módszert összegyúrni a felmérés céljából. Az adaptivitás megvalósításának egyik alapfeltétele ugyanaz, mint a differenciálásnál, tehát megfelelő módon fel kell mérni a tanulók képességeit.

Az globalizációs jelenségének egyik fő pontja az Egész Életen Át Tartó Tanulás (LLL) megjelenése, illetve hangsúlyozása. Eddig is egész jelen volt ez a jelenség a világon, csak sokkal lassabb volt ez a folyamat, mármint nem kellett ilyen mértékben és ilyen gyorsan frissítenünk tudásunkat.
A tanuló és a tanári szerepek is megváltoznak, a tanuló központi szerepbe kerül és átkerül a hangsúly a tanár tanításáról a tanulói aktivitásra, a tanuló tanulására a hangsúly. Mindez a napokban oly mértékben változik, hogy a felnőttkori tanulás egyre inkább távoktatási formákban zajlik, amihez alkalmazkodnia kell, mind a tananyagnak, mind a tanítási-, tanulási módszernek.

Az információ megosztással kapcsolatban annyit, hogy igen megváltozott az információ értékének az a formája, hogy azt őrizzük. Ma már nem attól vagyunk értékesek, ha birtokoljuk az információt, hanem attól, ha azt megosszuk és hagyjuk, hogy mások is dolgozzanak a mi tudásunkkal, ami egyrészt segítheti egy szervezet fejlődését, hiszen egy vállalat kollektív tudása többet ér az egyének eltitkolt tudásánál, másrészt a tudás szabadjára eresztése valószínűleg annak továbbfejlesztését fogja magával hozni.


Információ társadalom. Modellek, gazdasági és társadalmi következmények

Az információs társadalom elméleti és megvalósult állapota közötti különbség, szerintem olyan jellegű, mint a politikai elméletek és azok a történelem során megvalósult formájukban megjelent különbségek, mint a kommunizmus és szocializmus elvei és a valójában megtörtént történelem különbségei.
Ezzel párhuzamban én is felhoznám a sokat emlegetett Wikipédiát. A megalkotói biztosan, azt várták, hogy egy megbízható információs csatornát készítenek, de sajnos azok az emberek, akik feltöltik oda információikat, nem mindig rendelkeznek pontos tudással a témában, ami szerintem nem is lenne akkora probléma, ha ezt kiküszöbölnénk azzal, hogy azok, akiknek viszont rendelkeznek a pontos információval, kijavítanák ezeket az eltéréseket. Ezzel most saját magamat is kritizálom, hiszen nekem is ugyanúgy meg lett volna a lehetőségem a téves adatok kijavításához, de őszintén szólva nincs bátorságom ahhoz, hogy ezen javítsak. Az abszolút igazság kapcsán sajnos nem minden esetben tudunk beszélni, hiszen vannak olyan témák, részek az életben, ahol el kell fogadunk a legfrissebb tudományos álláspontokat, és persze valóban vannak olyan témák, ahol ezt nem tudjuk megvalósítani,hiszen tényleg nincs tudományos meghatározéás a szerelemre, ott lehet harcolni az saját igazunkért. :)

A szöveg alapú kommunikáció nehézségeire már megtalálták a megoldást, hiszen vannak olyan programok, amelyek felveszik a beszédet és azt írásban vissza is adják. Igaz a magyar nyelvű programon állítólag még van mit javítani, de angol nyelven már nagyon jól működik ez a program. Személyesen még sajnos nem találkoztam ezzel az eszközzel, de a héten részt vettem egy „Effective Problem Solving” (Hatékony problémamegoldás) tréningen, ahol a tréner nagy meggyőződéssel reklámozta az eszköz hatékonyságát. Ez persze arra az esetre, ha mégis írásban szeretnénk látni,a szóbeli információinkat.

A kötelező irodalomról… Véleményem szerint sincs értelme előre meghatározni ebben a témában kötelező irodalmat, maximum azt, hogy olvassuk egymás bogbejegyzéseit, és amit esetleg onnan kapunk újabb információs lehetőségeket, azokat határozhatnánk meg ajánlott irodalomként. Persze, a cél, ugyanaz mint minden tantárgynál, hogy minél több információt szívjunk magunkba a témával kapcsolatban és, ami szerintem még fontosabb minél több alkalmazható módszert sajátítsunk el.

Az interaktivitás megvalósításához, vagyis a tényleges információs társadalom létrehozásához, sokunknak talán életmód- és szemléletváltást kell véghezvinnünk, hiszen az igaz, hogy kommentálnunk kellene mindenhova a világban, ahol úgy érezzük, hogy nem megfelelő információ született meg, az megint másik kérdés, hogy nem érezzük magunkat felhatalmazottnak,vagy bátortalanok vagyunk ennek véghezviteléhez. Ez az egyik pont, ahol szemléletváltást kell véghezvinnünk. Az életmódváltást úgy értem, hogy akik eddig nem töltöttek annyi időt szabadidejükben a számítógép előtt, meg kell változtatniuk a szokásaikat és ezentúl nekik is venniük kellene a fáradságot és a szabadidejüket, amit eddig esetleg olvasással, főzéssel, sportolással, barátjukkal, párjukkal töltöttek el, azt az időt, most el kellene felejteniük, vagy legalábbis minimálisra kell csökkenteniük és az információ átadásának figyelésére kellene fordítaniuk a figyelmüket. Az, hogy ez milyen hatással van a társadalomra az más kérdés, hiszen témánk jelen esetben nem érint mentálhigiénés részeket.

Arra a kérdésre, hogy mennyire mennek demokratikus módon az Interneten a dolgok, egyetértek abban, hogy valóban jelenleg egész barátságosan,bár vannak bennem kételyek ezzel kapcsolatban. Igen, lehetne forradalmat szítani Interneten keresztül és azt szerintem senki sem tagadhatja, hogy ez már kisebb példákban meg is történik, ha csak arra gondolunk, hogy manapság egy-egy tűntetésre való felhívás és toborzás nagy valószínűséggel főként Interneten történik. A jó pár évvel ezelőtt Jugoszláviában (mai Szerbia területén) még nem az Internet leállítása volt a döntő, hanem a telefonhálózat lebénítása, legalábbis egy vajdasági ismerősöm szerint. A cél a szervezkedés megbénítása volt a cél.
Vagy egy kicsit más jellegű, de szintén információval kapcsolatos befolyásolás eszköze lehet az adatok egy részének elhallgatása, mint a GDP adatainak kibocsátása, de annak elhallgatása, hogy a két összehasonlított évben más módszerrel számították a két adatot, így a kettő különbsége nem mutat hiteles adatot. Persze, ezek az információk éppenséggel újságban is leközölhetők, így nem biztos, hogy valós értelmet nyert ebben a témában, de a másik két példa biztosan, jó arra, hogy hogyan lehet az információs csatornákat politikai célokra felhasználni, aztán ugye ennek itt nincs is vége a haditechnikai eszközök összeállításának közzétételével stb…

A Google ilyen célú adatellenőrzéséről nem tudtam, mármint a reklámok irányításának célzásával. Jó ötletnek tartom, legalábbis részükről és részükre hasznot termel. Ez egy hatalmas ötlet volt, amivel nagyot tudnak szakítani, hiszen az ember így is sokszor találkozik, olyan reklámokkal, amik nem keltik fel a figyelmüket, és egyáltalán nem fog beindulni a mai társadalomra jellemző ösztön, hogy igen ilyen csodálatos rúzsa még nincsen, ebben az árnyalatban ezzel a megoldással, hogy az ajkaimat is ápolja. Szóval, ha ezt a reklámot egy férfi kapja meg akkor nem hiszem, hogy teli találat volt a reklám, azonban egy olyan hölgynek, aki folyton divatlapokat látogat és levelezéseiben nagy számmal előfordulnak olyan szavak, amik kapcsolatba hozhatók ezzel a termékkel, akkor miért ne küldenék el ezt a reklámot, ha mi meg az ő felületüket használjuk netezéskor, ami feljogodítja őket arra, hogy monitorozzanak.

A tartalomellenőrzés kapcsán, abból az okból nem félek, amit a Tanár Úr is felhozott. Persze figyelhetnek éjjel-nappal a neten, hogy mit csinálok és milyen információkat osztok meg, de addig amíg nem vagyok valaki számra elég érdekes, például forradalmat szervezek, addig nem hiszem, hogy az én levelezéseimet fogják ellenőrizni. Az más dolog, hogy ha valami ismerősöm dolgozna a Google-nál, akivel rosszban vagyok, akkor az már kínosabb volna, de még akkor sem hiszem, hogy a munkahelyén, csak úgy találomra beletúrhat a levelezéseimbe, amiben persze lehet, hogy tévedek, hiszen tudok olyan munkahelyet, ahol igenis, hogy figyelik, hogy melyek a leglátogatottabb oldalak a munkavállalók között. Ezzel kapcsolatban meg annyit, hogy a munkahelyre dolgozni járunk, és a munkaadók megszabhatják, hogy az ő eszközeiket mire használhatjuk.

Most picit a dolgok pozitív oldaláról, az Interneten segítségével, valóban sokkal nehezebb plagizálni, hiszen nagyon könnyen rá lehet keresni azokra a tartalmakra, amik gyanúsak, tehát ez mindenképpen pozitív képet ad ennek a helyzetnek. Hiszen akkor nem kell hosszú ideig kutatni, hogy az a gyanús mondatot, vajon a tanuló melyik könyvből szedhette és abban a könyvben is hol találhatta meg, és akkor elkezdhetjük számolni a szavakat, hogy valóban nem ismételt meg szó szerint 5 egymást követő szót és így tovább…

A kultúra és a tér idő elmozdulással kapcsolatban rendelkezem egy idevágó élő példával is. Ismerek két trénert, akik az úgynevezett Webex-es felületet használják oktatási célra, ezzel egyúttal fel is hívnám a figyelmeteket erre az oktatási eszközre, hiszen nagy jól alkalmazható és hatékony.
A két trénernek sokszor nemcsak Európában kell oktatnia, hanem például a Új–Zélandon és Taiwanon is. Az oktatási anyag mindig valamilyen a cég által kifejlesztett rendszer. Mivel jelen esetben a tanulók az ügyfelek így ebben az esetben a trénereknek kell alkalmazkodniuk a tanulókhoz így sokszor éjjel, vagy kora hajnalban zajlanak az oktatások, ami kellemetlen, de máshogy nem lehet megoldani. Az megint más kérdés, hogy bizonyos kulturális különbségek miatt vagy más okból, sokszor, az ügyfeleket nem érdekli, hogy a trénereknek mekkora erőfeszítés megtartani az oktatást, és sokszor, nem szervezik le a teljes részvételt így egy tréninget esetleg többször meg kell ismételniük ezekben a extrém időpontokban.

Nekem személy szerint tetszett az első óra és a tananyag is. Jó volna, ha más tanároknál is népszerűvé válna ez az oktatási módszer. :)

2012. február 17., péntek

Ugorjunk fejest az "e" világba!

Muszáj elővennem a lerágott témát, mint hogy én is elkezdem írni saját blogbejegyzéseimet, amitől rendkívül félek, hiszen napi szinten publikálni fogjuk saját írásainkat, ami több mint zavarba ejtő.Valamint félek, hogy a munka mellett, hogy fogom tartani a lépést a többiekkel és a követelménnyel.Ez a legnagyobb kihívás, amit az ELTE az eddigi rövid MA-s, és egy kicsit hosszabb 3 éves BA-s pályafutásom alatt feladott levelezős hallgatóként. Igaz, így most már érzem a helyzet súlyát, hogy ez itt már nem a főiskolai szintű BA, hanem a komoly MA-s egyetemi színvonal. Lehet, hogy az is közrejátszik, hogy most az "új" (1,5 éves) munkahelyemen is erősebbek a követelmények.

Nagyon sok gondolat röpköd a fejemben, egyfajta idegenkedés, mert korábban megfogadtam, hogy sohasem fogok blogot írni, valamint azt is, hogy nem fogok a Facebook-on lógni éjjel-nappal, amit eddig tartottam is, és munkából hazaérkezve nem ültem le megint a gép elé, valamint nem tártam ki életemet az emberek elé.
A helyzet pozitívuma, hogy blogjaim nem a magánéletemről fognak szólni, hanem remélhetőleg értékes hozzászólásokról a tananyag témájában, mindenesetre az információs technológiai témák keretében valamiről, a Facebook, pedig új színben tűnik fel, mint tanulási eszköz, ami nagyban javít az eddigi értékén.

Igazából, már hallottam egy pozitív tapasztalatról a posztolással kapcsolatban a pedagógia világából. Egyik tanár ismerősöm azt vette észre diákjai között, hogy a Facebook-os házi feladat megosztás sokkal hatékonyabb tinédzserek között, mint a hagyományos óravégi leckekiadás. Észrevétele szerint, így több mint 50%-al több házi feladat készül el, mint a hagyományos módszerrel.
Mikor ezt hallottam kicsit megijedtem, hogy hova haladt a világ, amióta kikerültem a középiskolai oktatásból, pedig annak még csak pár éve. Úgy érzem ez egy jó jel volt arra, hogy elkezdjem felvenni a ritmust pedagógiai technikai világban.

Óriási lehetőség tárult most elénk, hiszen nemcsak elméletben tanulunk a modern távoktatás gyakorlati lehetőségeiről, hanem gyakorlatban is elkezdhetjük használni ezeket az eszközöket, ami után egyszer talán mi is alkalmazni fogjuk ezeket a gyakorlati megoldásokat egy andragógiai munkánk során.

Mindenkinek sok erőt,kitartást és eredményes munkát kívánok!

Kata